A mediáció egy közvetítő, konfliktuskezelő eljárás, amely a vitában álló feleket segíti a közöttük fennálló problémák, viták, illetve a kapcsolatuk rendezésében, megújításában.
A mediációs folyamat elején a felek felkérnek egy mediátor szakembert, aki először egyenként tárgyal a felekkel. Az egyéni elbeszélgetés alkalmas arra, hogy megismertesse a feleket a mediációs tárgyalás technikáival, a tárgyalás "házirendjével", valamint arra, hogy a mediátor tájékozódjon az ellentétek mibenlétéről. Amennyiben a felkérés mindkét fél részéről megtörténik, akkor erről megállapodás születik a mediátor és a felek között. Ezt követően egyeztetett időpontban és helyen találkoznak az ellenérdekű felek és a mediátor. A tárgyaláshoz szükség van technikai háttérre, ezt a mediátor biztosítja.
A mediációs tárgyalás tapasztalataink szerint minimum három óra, de bonyolultabb esetekben több is lehet. Felek a tárgyalás végére dokumentumban rögzítik, hogy miben állapodtak meg. Amennyiben a tárgyalás több tárgyalást igényel, akkor arra is van lehetőség. A mediátor a tárgyaláson úgy irányítja az egyeztetést, hogy a felek képesek legyenek problémáik megoldására.
Akkor sincs veszve semmi, ha például a felek egymással nem képesek közvetlen kapcsolatteremtésre, magyarán a tárgyaláson nagy valószínűséggel nem lennének képesek a higgadt viselkedésre. Ekkor úgynevezett sétáló mediációra van lehetőség. Ez azt jelenti, hogy a mediátor egyszer csak az egyik, egyszer csak a másik féllel találkozik. Igaz így az eljárás hosszabb időt vesz igénybe, de mégiscsak olcsóbb és gyorsabb, mint a Bíróság.
A mediációs tárgyaláson általában csak a két ellenérdekű fél jelenléte kívánatos. Ügyvédeket általában nem szoktunk beengedni a tárgyalásra. Nem kívánom megbántani őket, de érthető módon, számukra mégiscsak az a kedvező, ha az ügy a Bíróságon folytatódik, mert az nekik értelemszerűen óradíjat, költségelszámolást jelent.
A mediátor nem mágus. Igen előfordul, hogy a mediáció sikertelen marad. Azonban meg kell jegyeznem, hogy uniós országokból származó adatok szerint a mediációs megállapodások 80%-a működőképes, míg a bírósági ítéleteknek alig 20%-a sikeres, azaz a felek be is tartják, nem fellebbeznek.
A mediátor mindig kapcsolatban van ügyvéddel. Ez azt jelenti, hogy egyrészt a megállapodás tekintetében a jogi kontrollt képes biztosítani, másrészt, amennyiben a felek kérik, a közöttük létrejött megállapodást lehetőség van ügyvédi, vagy közjegyzői okiratba foglalni.
A mediátor nem ügyvéd, tehát a mediáció nem egy bíróságon kívüli jogvita lefolytatása. A mediátor olyan szakember, aki a viták alternatív - érdekeken és értékeken alapuló - megoldásában jártas. Nincs szó pszichológiai befolyásolásról, meggyőzésről. Mára kialakult a mediációs eljárás elméleti szakmai bázisa, ami kapcsolatban van a társadalomtudományokkal, a jogtudománnyal, közgazdaságtannal, pszichológiával és a pedagógiával.
Fontos tudni, hogy a mediátor nem bíró, nem dönt semmiben, mindig a felek döntenek mindenben, a mediátor csak és kizárólag a folyamatot kontrollálja.
Mediációs tárgyalást csak erre kiképzett, az IRM névjegyzékében szereplő szakember vezethet.
A mediátort titoktartásra kötelezi a törvény, ezáltal a mediátor bírósági perbe nem idézhető.
A mediátort a felek közösen fizetik.

Ha további kérdései lennének, olvassa el a Gyakran Ismételt Kérdéseket!