A kognitív elmélet lényege, hogy az információfeldolgozás, megismerés nem a környezeti ingerek passzív befogadását jelenti, hanem aktív idegrendszeri folyamat, amelynek során jelentésadás és átdolgozás történik, egyénre szabott módon. A kognitív nézőpont mottója: "Az embert nem maguk a dolgok, hanem az a mód zavarja meg, ahogyan a dolgokat látja" (Epiktétsz). Az emberek tehát egyéni módon építik fel valóságukat, világképüket az információk alapján, azaz egyfajta leképező modellt alkotnak a tudatukban a világról. (Maga a szó megismerést, információszerzést jelent.) A megismerés során sémákat (stabil meggyőződéseket, hiedelmeket) alkotnak, amelyek alapvető viszonyulásaikat tükrözik önmagukhoz, másokhoz, a világhoz és a jövőjükhöz. Ezek alapján tájékozódnak, ezek döntik el, hogy hogyan értékelik az egyes eseményeket és hogyan viselkednek. A sémák tehát szabályokat és feltételezéseket is magában foglal.
Az információfeldolgozás azonban el is torzulhat, ami alaptalan hiedelmekhez és maladaptív (hibás, a helyes alkalmazkodást gátló) sémák kialakulásához vezetnek. A pszichopatológiát ez a torzult információfeldolgozási mód, valamint a hiedelmek és maladaptív sémák tartják fönn. A legmélyebb, diszfunkcionális alapsémáink gyerekkori negatív élmények hatására alakulnak ki, a későbbiekben bármiféle kritikus életesemény aktiválhatja őket. Ennek hatására diszfunkcionális, helytelen módon reagálhatunk, konfliktusaink lesznek a környezetünkkel, nem tudunk hatékonyan viselkedni, teljesíteni, rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, szorongunk vagy lehangoltak leszünk, pszichoszomatikus tüneteket produkálhatunk. A magatartási vagy személyiségzavarok és az önmagunkól alkotott kép zavarainak hátterében tehát általában a maladaptív sémák és a diszfunkcionális attitűdök állnak.

Szerencsére azonban ez a folyamat nem visszafordíthatatlan. Miután a sémák kialakulása tanulási folyamat eredménye, ezért megtanulhatjuk maladaptív sémáink módosítását is. Maguk a sémák nincsenek közvetlenül a tudatunkban, de tudatosíthatók, tehát megismerhetők. És ha megismerhetők, meg is változtathatók. Ez a kognitív terápia lényege. Tehát a kognitív szemlélet a pszichés zavarok kialakulásáért nem tudattalan motívumokat, hanem hibás tanulási folyamatokat tesz felelőssé.

A kognitív terápia olyan módszer, amely megtanítja, hogyan korrigáljuk téves hiedelmeinket, gondolatainkat. Alapfeltételezése, hogy a gondolat megelőzi az érzelmet, ezért a negatív gondolatok helyettesítése egészséges gondolatokkal hangulatunk és fizikai állapotunk javulását, viselkedésünk hatékonyabbá válását is eredményezi.
Nagy előnye, hogy a beteg aktív résztvevője a gyógyulási folyamatnak, és képessé válik a kontrollra. A terápia során a páciens és a terapeuta közösen azonosítják a téves hiedelmeket és diszfunkcionális attitűdöket, a pszichoterápiás folyamat tehát a páciens és a terapeuta szoros együttműködésén, közös erőfeszítésén alapul.

E terápiás szemlélet fontos - számos egyéb pszichoterápiás módszertől eltérő - jellegzetessége, hogy a korrekciós folyamat során nem a személy és környezete közti folyamatokat, hanem az egyénen belüli történéseket helyezi a figyelem középpontjába, valamint hogy a páciens múltja helyett jövőjére fókuszál. A kognitív pszichoterápia strukturált és célirányos, és ebből fakadóan direktív terápiás módszer.