"A pszichoterápia olyan sajátos kommunikáció, ami fokozza az egyén küzdőképességét az őt kínzó stresszorok ellen. Ez hosszú távon is hatásos, hiszen a küzdőképesség olyan, minta hógyolyó, amiből lavina lesz. Csak be kell indulnia az embernek, és onnantól menni kezdenek a dolgok."
(Az idézet Szendi Gábortól származik, Depresszióipar című könyvéből.)

A pszichés problémák jó része valójában alkalmazkodási válasz az életnehézségekre. Tehát igazi javulást a nehézségek oldása vagy a veszteségek feldolgozása hozhat. A gyógyulás ? nem a tüneti javulás, hanem a valódi, tartós gyógyulás ? kizárólag a régebbieknél jobb vagy újfajta megküzdési módszerek elsajátításától, a célok újraértékelésétől, a saját lehetőségek és korlátok belátásától és elfogadásától várható. Annál is inkább, mivel számos kutatás igazolta, hogy a célzott terápiás kommunikáció ugyanolyan strukturális változásokat idéz elő az agyban, mint az egyén fejlődése során őt ért tapasztalatok, pl. a gyermekkori élmények, vagy akár a gyógyszerek.
A terápia olyan célzott beszélgetés, amely e feladatokban segíti, kíséri az egyént, elfogadó légkörrel támogatást és empátiát nyújt, szakmai kompetenciájával irányt mutat. A két fél - terapeuta és kliens/páciens - együttműködésén alapuló közös munkája hozhat eredményt, de a siker elsősorban a segítséget kérő tudatos erőfeszítésén múlik.