Tartalom:

• A nemek közötti különbségek megítélésének rövid kultúrtörténete
• A nemek közötti különbségek biológiai gyökerei
• Személyiségbeli különbségek
• Karrier és munkához való hozzáállás a két nemnél
• És mi a helyzet a kapcsolatokban?

A férfi teremt és szerzi, ami kell, a nő felhasználja és átalakítja, ez a két nem törvénye, intellektuális téren is." (Goethe)" A nő őriz: ő a hagyomány, minat ahogy a férfi a haladás." (Henri-Fréderic Amiel)

Mint a fenti idézetekből is látszik, az emberek a múltban is, sőt szinte attól kezdve, hogy tudatosan felismerték, hogy az emberiség nemekre tagolódik, sokat foglalkoztak a férfiak és nők közötti különbségekkel. Különböző kontextusokban, különböző célokkal és különböző felhangokkal jelent meg újra meg újra ez a téma, kezdve a vallástól, az ősi tanmeséktől a művészeti alkotásokon, filozófiai eszmefuttatásokon át a tudományos - biológiai, orvosi, pszichológiai, történelmi, szociológiai közgazdasági, jogi - értekezésekig, elemzésekig. A témához való hozzáállást a különböző történelmi korok és ideológiák is meghatározták. Férfiak és nők közötti különbségekről beszélni az elmúlt évtizedekben pl. nem számított korszerűnek. A hamis homogenizálási illúziót azóta szerencsére meghaladtuk, ismét rengeteg szó esik arról, hogy a férfiak és a nők alapvetően mások. Sőt, a téma divatossága manapság egyre növekszik, egyrészt a közvéleményben, másrészt a tudományos életben is. A '90-es évektől a nők társadalmi szerepével foglalkozó tudomány "nőtudomány" (women's studies vagy gender studies) néven Nyugat-Európában és Amerikában a "bevett" tudományok közé tartozik, része az egyetemi oktatásnak, a tudományos diskurzusnak, és széles teoretikus bázisra támaszkodik. Az utóbbi években Magyarország is kezdi követni ezt a példát, egyre több elemzés jelenik meg a nők helyzetéről. Annál is inkább, mert világszerte megfigyelhető a nők szerepvállalásának átrendeződése. Egyre nagyobb szerepet játszanak a termelő szférában, megváltozik a családban betöltött súlyuk és szerepük is: kiszolgálóból családfenntartóvá, sokszor egyedüli családfenntartóvá is válnak, sőt manapság már az is egyre gyakoribb és elfogadottabb, hogy egy nő családon kívül, egyedül vállal gyereket.

A nemek közötti különbségek megítélésének rövid kultúrtörténete

A biológiai különbségek (lásd alább) létét komolyan talán nem is vitatta senki soha, de értelmezésükben szélsőséges kilengések voltak az emberiség kultúrtörténetének során, a politikai, társadalmi, kulturális viszonyok függvényében. A különbségek túlértékelése, fátumként történő hangsúlyozása azt a célt szolgálhatta, hogy a nemi és mindenfajta egyenlőtlenséget konzerválják. A huszadik században megjelent a másik véglet, a túlzó feministák nézetei, akik az egyenjogúság érdekében érvelve tagadták a nyilvánvaló különbségeket is. Az álláspont a felvilágosodásig az előző nézethez állt közelebb (annyira, hogy időnként és helyenként a nőket nem is vették teljesen emberszámba), a felvilágosodás egyenlőséget hirdető eszméibe viszont az illett bele, hogy a nemek közt nincs veleszületett különbség: "a léleknek nincs neme". A XIX. század elején a romantika filozófusai ennek ellenkezőjét bizonygatták: a nők csodálatosak ugyan, de veleszületett karaktervonásaik miatt alkalmatlanok vezető szerepekre. A "szocialista embereszmény" megvalósításáért vívott küzdelemben minden tekintetben erőszakoltan egyenlőségjelent kellett tenni férfiak és nők közé, ugyanúgy, ahogy a nyugati feministák is hajlamosak voltak a hamis egyenlősdire a nők jogaiért folytatott nemes harcuk során. Nem ismerték fel, hogy azzal, hogy a nőket férfiszerepbe akarják kényszeríteni ("felemelni"), nem biztos, hogy boldogabbá teszik a nőket, és e törekvésükkel szándékukkal ellentétben inkább a nemek különbözőségét támasztották alá. A XX. végére talán eljutottunk ahhoz a felismeréshez, hogy az egyenrangúság és az egyenlőség követelése nem zárja ki a különbözőségek elismerését, sőt ezek felvállalása éppenhogy elősegíti azt, hogy mindenki szabadon megvalósíthassa lehetőségeit.

A nemek közötti különbségek biológiai gyökerei

A két nem közötti különbségeket a legutóbbi időkig a társadalmi feltételek számlájára írták: a gyerek viselkedése a szülők elvárásai szerint alakul, a szülők elvárásaiban pedig a társadalom elvárásai tükröződnek. Ma azonban már köztudott tény, hogy az olyan biológiai különbségek, mint a testméretek, a testi-fizikai teljesítőképesség, izomfelépítés stb. eltérései mellett a férfiak és nők agyfelépítése is különbözik, és a két nem közötti különbségek elsősorban arra vezethetők vissza, hogy agyuk más módon dolgozza fel az információkat, a férfiak és nők különbözőképpen észlelik a dolgokat, mást tartanak fontosnak, és másként is viselkednek. Fontos különbség, hogy az evolúció során a két agyfélteke eltérő módon specializálódott nőkben és férfiakban. Férfiaknál a bal agyfél differenciáltabbál vált, mint a jobb, a lateralitás tehát a férfiaknál kifejezettebb. Ez azt jelenti, hogy azokban a funkciókban, amik egy-egy oldalhoz kötődnek (pl. a beszéd, a térérzékelés) a férfiak határozott oldalkülönbségeket mutatnak. A nőknél viszont a két félteke közötti összeköttetés, azaz az összhang fejlettebb, ami arra is utal, hogy az agy rugalmasabb, nagyobb plaszticitású marad, könnyebben tud alkalmazkodni, kevésbé sérülékeny, és az esetleg sérült agyfél funkcióit a másik agyfél könnyebben veszi át. Számos vizsgálat globálisan a nők aktívabb anyi energetikai anyagcseréjét mutatja, valamint azt, hogy a nők agykérge (a szürkeállomány) mennyisége relatíve több, mint a férfiakéban. Ez tehát ellensúlyozza azt a tényt, hogy a férfiak agytérfogata nagyobb a nőkénél, mert az intelligenciaszint mindkét nemben arányos az agy szürkeállományának térfogatával. Az intelligencia terén egyébként a két nem közötti eltérések minimálisak, az intelligencia eloszlásában vannak a két nem között különbségek: a férfiaknál gyakoribbak a szélsőségek, a nagyon alacsony és a nagyon magas intelligencia, míg a nők intelligenciája kiegyenlítettebb, jobban az átlag körül szóródik.

De nemcsak a lateralitásban vannak különbségek. Bizonyos agyműködések esetében jellegzetes nemi különbségek mutathatók ki. A férfiak általában jobbak a térlátási és térérzékelési feladatokban, a matematikai logikában, az analitikus, problémamegoldó képességek terén, a kreativitásban, a zenei képességek terén. Ezért van az, hogy a nők között kevés a kiemelkedően tehetséges a sakkban, a matematikában, a zeneszerzésben, és minden olyan egyéb tevékenységben, amelyeknél elengedhetetlen feltétel a magas szintű absztrakciós képesség. A nőknek viszont jobb a verbalitása, könnyebben, gyorsabban tudják magukat kifejezni, fejlettebb a szókincsük. Az irodalom és az előadóművészetek terén ezért már a női zsenialitás is megnyilvánulhat. Emellett a nőknek jobb az érzékszervi érzékenységük (hallás, látás - pl. színlátás -, tapintás, ízlelés szaglás terén egyaránt). Érzékenyebbek a hangokra, a hangszín, hanglejtés, tónus, érzelmi színezet, azaz a prozódiai sajátosságok iránt. Jobb az arcfelismerő képességük. Ügyesebbek a finom mozgást követelő, türelmet igénylő, aprólékos tevékenységekben. Figyelmi működésük élénkebb, diffúzabb, jobban észreveszik az apró változásokat a környezetükben, így tájékozódási gyengeségüket kompenzálhatják a kis környezeti részletek megjegyzséével.

Személyiségbeli különbségek

Az agyműködésbeli különbségek a személyiségbeli különbségeket is meghatározzák. A nők jobb kommunikációs képességeiket úgy kamatoztatják, hogy szívesebben létesítenek személyes kapcsolatot, érzékszervi érzékenységük, diffúzabb figyelmük is nagyobb fokú társas érzékenységre, kontaktuskeresésre, szociális nyitottságra való készenlétre predesztinálja őket. A nők következetesen magasabb pontszámokat érnek el a szorongásosságot, a bizalmat, az extraverziót és különösen a gyengédséget mérő tesztekben. A férfiak magabiztosságot, függetlenséget, individualistább beállítottságot és önbizalmat jelző pontszáma viszont meghaladja a nőkét. Ezek a jegyek nagyjából kultúrafüggetlenek, ami azt jelzi, hogy valószínűleg evolúciós hasznuk van. A nőket inkább a gazdagabb érzelmi és szociális életre való alkalmasság jellemzi: az ő nyíltabb, érzelmesebb, gyengédebb, gondoskodóbb személyiségüknek köszönhetjük az emberi faj egyedeinek túlélését, a faj fennmaradását. A férfiak határozottabb, magabiztosabb, agresszív, kevésbé érzelmes személyisége (és nagyobb testi ereje) viszont alkalmasabb a külvilággal való megküzdésre, a vadászatra, a fizikai védelemre.

Mindezeket a személyiségbeli különbségeket tükrözik a kulturálisan kialakult, ún. férfias és nőies személyiségjegyek. A férfias jegyek: aktivitás, dominancia, versenyképesség, agresszivitás, kezdeményezőkészség, kockázatvállalás, teljesítmény- és sikerorientáció, hajlam a vezető szerep betöltésére. A nőies jegyek pedig: alkalmazkodóképesség, érzelmi meghatározottság, befolyásolhatóság, eltéríthetőség, kisebb önállóság, passzivitás, aggodalmaskodás, gondoskodás, gyengédség, jó modor, szociális beállítottság, segítőkészség, rendszeretet, precizitás.A problémákhoz való közelítésben is különbség jellemzi a két nemet. A nők többsége intuitívabb, ösztönösebb, míg a férfiak inkább racionálisan próbálnak közeledni a problémához. Jobban tudnak koncentrálni a dolgokra, kevésbé tudja elvonni más a figyelmüket. De ez időnként beszűkültséget is jelent. A férfiak analitikusabban gondolkodnak, és a lényegest el tudják határolni a mellékes részletektől. A nők agya tágabb képet fog be, a dolgokat összefüggéseikben látja, miközben a férfiak örökké megpróbálják figyelmen kívül hagyni az összefüggéseket, hogy el tudjanak vonatkoztatni tőle. A férfiak könnyebben találnak megoldást, a nők vizonyt rendszerint jobban átlátják a problémát. A nők agyuk két féltekéjének szorosabb kapcsolata foyltán a verbális és nem verbális információkat és érzelmi tartalmakat könnyebben fel tudják fogni, kapcsolatba tudják hozni egymással. Viszont a két félteke fejlettebb információcseréje néha hátrányokkal is jár: csorbul a koncentrációs készség, csökken a gondolkodás hatékonysága, a figyelem elterelhetőbb. A különbségeket még lehetne sorolni, ezek a legalapvetőbbek.

Karrier és munkához való hozzáállás a két nemnél

A nemek közötti különbségek a munkában is megnyilvánulnak, egyrészt a munkavállalásban, másrészt a karrierhez való hozzáállásban. Férfi és nő, ha azonosak is a lehetőségeik, nem ugyanazt választják érdeklődésük tárgyául, és nemüktől függően jobban, illetve rosszabbul teljesítenek bizonyos dolgokban, ha tanulmányaikban ugyanolyan eredményeket értek is el. A férfi a dolgok és a tér világában érzi jól magát, ezért műszaki, gazdasági, katonai pályára lép: fizikus, matematikus, mérnök vagy építész lesz. A nő viszont az emberek és a társas kapcsolatok világában van otthon, ezért szociális, egészségügyi, oktatási téren tevékenykedik: ápolónő, tanár, szociológus vagy pszichológus pályára lép.A másik fontos különbség a munka terén az, hogy a siker és az ambíció egészen mást jelent a férfiaknak, mint a nőknek. A férfiak ambícióiban a hierarchiáé és a dominanciáé a főszerep. Ezért még azokon a pályákon is, ahol számszerűen több nő dolgozik, mint férfi, a férfiak számbeli arányukat messze meghaladó mértékű befolyásra tesznek szert, azaz a vezető pozíciókat ők töltik be. És ez nem a nők évszázados elnyomásának köszönhető, mint a feministák vélték és vélik sokan ma is, hanem hogy a nők kevésbé is igénylik a vezető szerepeket, tehát motivációikban is különböznek a férfiaktól. Pályaválasztásukban ők a választott munka természetét sokkal inkább figyelembe veszik, mint a remélhető sikert és a fizetést, míg a férfiak döntésében a versenyszellem, a kockázatkeresés, a státus- és sikerorientáltság vezet, valamint a pénz mint a siker jelképe és megerősítése. Az önbecsülés mindkét nemnek egyaránt fontos, de míg az önbecsülés szintjét a nőknél a személyes kapcsolatokban elért siker befolyásolja, addig a férfiaknál a karrierjük, a hivatásukban elért sikerek. A befolyás, a siker és a státus megszerzése érdekében sokszor hatalmas áldozatokat hoznak személyes boldogságuk, egészségük, idejük, kapcsolataik terén. A nők erre nem hajlandók, a munka igen kevés esetben szerepel náluk kiemeltebb helyen, mint a család, amely sok nőnek kielégítő önmegvalósítás területe is lehet. A nők tehát nem társadalmi elnyomásból, hanem alkatuknál fogva érik be alacsonyabb státuszokkal, alacsonyabb fizetésekkel. De az már a társadalom hibája, hogy társadalmi jóváhagyással mindig az számít megbecsült posztnak, amit férfiak töltenek be.

A munka területén vannak jellegzetesen női tulajdonságok: szívósság, kitartás, türelem, precizitás, monotóniatűrés, kisebb hajlam az agresszióra, nagyobb stressztűrő képesség. A férfiak jobban terhelhetőbbek, nagyobb teljesítményre képesek, de rövidebb ideig. A közepes, de stabil terhelést igénylő munkákban ezért a nők teljesítménye egyenletesebb, míg a férfiak erejét és terhelhetőségét csúcsidőszakokban érdemes igénybe venni, ezért alkalmasabbak ők a feszített tempójú, nagy hajrákra, túlórázásokra. A férfiaknak és nőknek tehát nem egymást kellene túlszárnyalni a munkában, hanem - mivel alkatilag különböznek előnyeik és hátrányaik - egymást inkább kiegészíteni kellene. A munkaszervezőknek és vezetőknek pedig felismerni és alkalmazni mindezt, és építeni arra pl., hogy a legeredményesebben a koedukált munkahelyi team működik.

És mi a helyzet a kapcsolatokban?

Ez az a terület, amely akkora ?merítés?, annyian annyifélét mondtak, írtak, nyilatkoztak, gondoltak ebben a témában, annyiféle közhely született (de tudjuk: a közhelyek attól olyan széles körben ismertek és idézettek, hogy alapjában véve igazak, mégha pejoratív is a hangzásuk!), hogy jobbnak látom néhány tipikus közhely felsorolásával "kiváltani" ezt a pontot. Márcsak azért is, hogy a cikk végére egy kicsit oldjam az előző részek tudományosságának feszültségét. E közhelyek között mindenki megtalálhatja a maga igazságát, és még tanulhatunk is belőlük. Merthogy a maga módján mindegyik sokatmondó. Közülük néhány komoly idézet (néhányuk a sokszori idézgetés miatt szintén közhellyé vált). Ha ismert a szerző, akkor a nevét is feltüntettem. Ráadásul így még keretes szerkezetű is lesz ez az írás: idézettel kezdtem, idézettel fejezem be.

"Komolyabbak":

- A férfi az aktív, ható fél, a nő pedig a befogadó, passzív fél.. E kettő teszi ki az egészet, ezért mind a kettő egyformán értékes és fontos.

- A nő a tűz, a fény, a melegség, az érzelmek őrzője és a megvilágosodás jelképe. A férfi az értelemé, a világosságé, az erőé és a rendszeré. A nő az igazi életerő, a férfi pedig az igazi teremtő erő.

- A szerelemben mindig csak az egyik szeret igazán, a másik csak hagyja, hogy szeressék.

- A házasság: egy üzlet. A férfi házassággal fizet a szexért, a nő szexszel fizet a házasságért

- Minden vitában a nőé az utolsó szó. Bármit is mond a férfi ezt követően, az már egy következő vita kezdete.

- A nő soha ne mutassa ki jobban szeretetét a szeretett férfinak, mert akkor már a férfi számára nem érdekes.

- A férfiembert úgy teremtette a Jóisten, hogy hódítani akar, és megküzdeni a nő kegyeiért.

- Ha a férfi a "fej" és a "nyak" a nő, akkor működni fog a hosszabb kapcsolat.

- A nőknek kell irányítani kell a férfiakat, de úgy, hogy közben azt gondolják, az irányítás a kezükben van.

- A férfi mindig valalmi újra, jobbra vágyik, a nő pedig elfogad. A férfi mindent meg akar változtatni, a nő nem. A nő az életet olyannak szereti, amilyen. Ha nem tökéletes valami, akkor azt megszokja. A férfi lázad, elégedetlenkedik, és még a legjobbat is meg akarja változtatni.

- Az érzelem jellemzően női princípium, az értelem pedig férfi.

- A férfi cselekszik, maga előtt hajtja az időt, a nő olykor megáll, és visszatekint.

- Egy férfi képes a szerelmet és a szexualitást különválasztani, a nő nem.

- A férfiak genetikai kódjuk szerint nagyobb számú szexuális kapcsolat létesítésére vannak ítélve.

- A férfiak hosszútávra olyan nőket választanak, akik megfelelő intelligenciával rendelkeznek. A nők hosszútávú kapcsolatukhoz tapasztalt, egzisztenciálisan megalapozott férfit keresnek.

- Az ellentétek vonzzák egymást.

- Nem igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Szociálisan nagy eltérést mutató osztályokból való párok kevés valószínűséggel maradnak együtt, akárcsak azok, akiknek eltérő az érdeklődési körük vagy nagyon különböző az intelligenciájuk.

- A nő rejtélyes, kiszámíthatatlan, van benne valami ősi, netán primitív, ősanya és szerető egy személyben .

- A férfiakat a gyomrukon keresztül lehet megfogni.

- A férfi és a nő egymást kiegészíti, mint a fényt az árnyék.

- A férfi igazából a fizikai és a mentális szinteken működik jobban, míg a nő az érzelmi és az intuitív szinteken mozog otthonosabban.

- A nő, ha dolgozik, munkájába örömeit, bánatait, egész világát belesugározza: a férfi, ha dolgozik, munkájában minden mást elfüggönyöz.? Weöres Sándor

- A nő, ha kártyázik, feloldódik a játszó csoportban és nyerni a játszóktól akar: a férfi, ha kártyázik, ráhurkolódik a játék váltakozására és nyerni a játékban akar.? Weöres Sándor

- A nő a szeretett férfi életét egybe akarja olvasztani a saját életével: a férfi a szeretett nőt saját lényéhez akarja fűzni mennél szorosabban.? Weöres Sándor

"A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó." (Weöres Sándor)

"Viccesebbek":

Eszes pasi + hülye nő = viszony
Eszes pasi + eszes nő = románc
Hülye pasi + eszes nő = házasság

- Egy férfi két dollárt fizet egy egydolláros árucikkért, amire szüksége van. Egy nő egy dollárt fizet egy kétdolláros árucikkért, amire nincs szüksége.

- Egy nőt addig aggaszt a jövő, amíg férjhez nem megy. Egy férfit sohasem aggaszt a jövő, amíg meg nem nősül

- Sikeres az a férfi, aki többet keres, mint amennyit a felesége el tud költeni. Sikeres az a nő, aki ilyen férjet talál.

- Ahhoz, hogy boldogok legyünk egy férfival, sok megértés és kevéske szeretet kell. Ahhoz, hogy boldogok legyünk egy nővel, sok szeretet kell és az, hogy meg se próbáljuk megérteni őt.

- A nős férfiak tovább élnek, mint a nőtlenek, de szívesebben halnak meg.

- Amikor egy nő férjhez megy, azt várja,hogy a férje majd megváltozik,de a férj nem változik meg. Amikor egy férfi megnősül, azt várja, hogy a felesége sohasem fog megváltozni, ámde megváltozik.

- "Férfi és nő , hogyan is érthetnék meg egymást amikor mind a kettő mást akar; a férfi a nőt, a nő a férfit."
Karinthy Frigyes

- "Szerelem és szeretet: - A jó tulajdonságokat szeretjük - a rossz tulajdonságokba szerelmesek vagyunk." Karinthy

- "Házasság - Kölcsönös szerződés férfi és nő között, melyben kölcsönösen megállapodnak, hogy a szerződés napjától kezdve nem mondják el egymásnak, hogy kivel van viszonyuk." (Karinthy)

- "A házasságok az égben köttetnek, de a földön kell elszenvedni azokat." /Karinthy Frigyes

- "Ha egy nő és egy férfi tönkre akarja egymást tenni, összeházasodnak."
/ Karinthy Frigyes)

- "Egy no számára egy régész az ideális férj. Ahogy a feleség öregszik, egyre érdekesebb lesz a férje számára." /Agatha Cristie/

-" A tartós házasság titka: hetente kétszer gyertyafényes vacsora...Szerdán a feleség megy, csütörtökön pedig a férj."(Karinthy)

- A szerelem a no életében egy fejezet. A férfiéban 1 bekezdés.

- A férfi nem érti a not, a no nem érti a férfit, ketten együtt pedig nem értik az embereket.

Roboz Gabriella